Gondolatok

Egy fénykép története 1. / Ismerjétek meg a Kalaallit Qimmiat-tot, azaz a Grönlandi kutyát.

Helyszín: Grönland

Amikor 12 évvel ezelőtt először jártam a messzi északon, nem különösebben érintett meg a vidék. Unalmasnak találtam, kietlennek és rendkívül lehangolónak. Aztán újra meg újra visszatértem, és lassacskán elkezdetem megismerni és megérteni az innuitok földjét. Az egyik kirándulás alkalmával bekövetkezett brutális kölyökkutya támadás örökre megváltoztatta a viszonyomat a távoli vidékkel.
Ez a kutya nem úgy Canis lupus familiaris, ahogy azt mi gondolnánk. Nem háziasított, viszonylag rövid ideig él – viszont nélkülözhetetlen társa a grönlandi őslakosságnak. Az állatok elég hangosak, ezért a városok határában kialakított kutyaparkokban laknak, ahol a gazdáik 2-3 naponta ellátják őket eleséggel és vízzel. Simogatásuk nem kívánatos, ezt én természetesen minden körülmények között betartottam. 🙂 De viccet félretéve, a kifejlett egyedeket valóban nem szabad simogatni, “félvadon” vannak tartva, láncon élnek és munkára vannak trenírozva. Nem illdomos a kutyaházak közelébe menni… ( A kölykök ezzel szemben szabadon szaladgálnak, és nagyon barátságosak. )
Az, aki nem a sarkkörön túl él, és mondjuk nem része a mindennapjainak a bálnavadászat, a lékhalászat, a jegesmedve-üldözés és egyéb, -30 fokban csodálatosan űzhető polgári huncutság, az ne gondolkozzon ebben a fajtában. A helyiek azt mondják, evolúciójában a fajta közelebb áll a farkasokhoz, mint a kutyához.
A Greenland dog különösen védett – Grönlandra tilos kutyával beutazni, kivételt csak a segítő,- és rendőr kutyák élvezhetnek.
A fotó úton Ittoqqortoormiitba készült. És ez nem vicc.
#egyfenykeptortenete #utazas #grönland

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük