Így döntök én

Eszter, Politika, Hafen

Nem vagyok politológus. Nem töltöm napjaim nagy részét belföldi és külföldi politikai kérdések elemzésével. Történész vagy történelem tanár sem vagyok, olyan, aki összefüggéseiben tudja értelmezni a múltat, és nagy valószínűséggel 100%-osra írna egy évszám tesztet. Ismereteim e téren nem haladják meg egy átlagos értelmiségi ismereteit. De érdekel minden, ami segít megérteni és élhetõbbé tenni a világot.
Nem vagyok politikai újságíró, aki 9-17-ig választási eredményeket vet össze, diagramokat értelmez és politikusokat kérdez.
Mint ahogy tényfeltáró újságíró sem. Nem tudok nyomozni, utánajárni, simlisségeket felfedni. Nem vagyok jelen, amikor a rokonok üzletet kötnek, amikor kenőpénzek cserélnek gazdát. A tényeket csak a hozzám eljutó médiumok híradásai alapján tudom értelmezni.
De látok, hallok, tapasztalok. Van józan eszem, jóizlésem, egyfajta neveltetésem és a szívemnek dobbanása…
Döntök.
Az összes látott interjú és stúdióbeszélgetés, az elolvasott tudósítások, újságcikkek, általam nagyra tartott gondolkodók eszmefutattásai, külföldi és belföldi véleményformálók publicisztikáinak lenyomata mind ott kavarog a fejemben. Azalapján választok, hogy kit hallgatok szívesen egy interjúban, akár háromszor-négyszer egymás után, és kitõl fordul fel a gyomrom. Kit találok szórakoztatónak és kit végtelenül nevetségesnek. Igyekszem különbséget tenni a hiteles, a gagyi, a nemes, az arrogáns, a megvezetetett és/vagy becsicskult megnyilatkozások között. Ki mögött látok valódi teljesítményt, és kinél irreális sikereket.
Szerencsés vagyok, hogy egyetemen tanulhattam, nyelveket gyakorolhatok és utazhatok a világban. De semmivel sem tartom többre egy egyetemi professzor véleményét a demokratikus választásokon, mint annak a vidêki munkásembernek, aki becsületben éli az életét, és végzi a dolgát.
Hiszem, hogy a tanultságnál többet ér a szív-lélek-józan ész titokzatos összjátéka.
És hiszem, hogy a nép mindig különb, mint annak megválasztott vezetōi.
Hamburg, 2017. 08. 13.