Skype – generáció

A reptéri forgóajtó igazi extrém sporteszköz. Egészen kifinomult technikával kell besétálni, a forgás ritmusát barisnyikovi ritmusérzékkel el kell találni, hogy aztán az optimális tempó felvétele után kislisszanhassunk a másik oldalon.
Az idősödő férfinek, aki egy hatalmas bőröndöt húzott, ez nem sikerült. Az egész szerkezet leállt, ő ide-oda tologatta koffert, a türelmetlen utasok pedig megvetéssel szemlélték az ügyetlen próbálkozást. Senki sem segített. “Mondtam, hogy a másik ajtón menjünk be!” Szólalt meg a felesége, aki a kopott piros dzsekiben és horgolt svejcisapkában a régi szocializmus oktatófilmjeinek divatját idézte. Látszott rajta, hogy nem először szégyenkezik kétbalkezes férje miatt.
“Na végre, hol voltatok? Nincs sor, be tudok rögtön csekkolni!” Szólalt meg a fiatal lány a terminálban, ahogy szülei kikecmeregtek a forgóajtóból. Elvette apjától a bőröndöt, és már szaladt is a pulthoz. Az idős házaspár félreállít, a férfi levette szovjet vakondszőr sapkáját, és zavartan toalettet keresett. “Még van két buszjegyünk, ezzel még be tudunk menni a városba. A kutyát is majd ki kell vinni. “ Mondta a nő, és már mutatta is volna a frissen mosott textilszatyor mélyéről előkerült két BKV-s papírfecnit a férjének, de a férfi ekkor már a piszoárok között válogatott. A fiatal lány beszállókártyával tért vissza.
“Az erőspista a bőröndben van, amíg nem bontod ki, nem kell hűteni. A szaloncukorból meg majd kínáld meg a kollegáidat.” Jólvan, anyu, tudom. Nem vagyok már dedós. “A Grecsó könyvet becsempésztem a hátizsákodba, hogy legyen valami olvasnivalód az úton!” Na szuper, api, most cepelhetem egész úton ezt az amúgy is nehéz kézipoggyászt. Na mindegy.
A fiatal lány alig várta, hogy odaérjenek az ellenőrzőponthoz. Türelmetlenségének okát maga sem tudta megmagyarázni. Nyomasztotta a dízelszagú BKV busz, a minden nagyvonalúságot nélkülöző apatikus tömeg, a taxis hiénák, a pirosfehérzöld pickszalámis bolt és anyjának a horgolt sapkája.
A rajongásig szeretett ország, ahová született, csak ideig óráig képes kielégíteni igényeit. Az ország, ahol most él, rideg és sármtalan – de biztonságot nyújt. Boldogan él a folyamatos lelkiismeretfurdalás és a honvágy árnyékában.
A kávézó mellett spanyol turisták között búcsúzkodtak. Majd telefonálok, ha odaértem. Vigyázzatok magatokra!
Az anyuka az utolsó méterekig kísérte a lányt, csak a biztonsági korlátnál állt meg. Nem volt egyedül. Hat másik asszony hasonló télikabátban és horgolt sapkában integetett, az apák lehajtott fejjel egy sorral hátrébb nyelték a könnyeiket.
Még látták, ahogy a lány a biztonsági ellenőrzés után int egyet, aztán eltűnt az indokolatlanul túlvilàgított dutyfree polcai között. Majd nemsokára megint jön.
A korlátnál összegyűlt társaság szinte egyszerre indult a reptéri buszhoz. Nem beszéltek, a buszban csak egy-egy félmosoly jelezte, hogy értik egymás fájdalmát.
Aztán otthon rögtön bekapcsolták a számítógépet. Nem értenek hozzá. Csak a skypot tanulták meg hamar. Már a kutya is tudja, hova kell néznie…
Image may contain: 1 person, sitting, table and indoor