Így döntök én

Nem vagyok politológus. Nem töltöm napjaim nagy részét belföldi és külföldi politikai kérdések elemzésével. Történész vagy történelem tanár sem vagyok, olyan, aki összefüggéseiben tudja értelmezni a múltat, és nagy valószínűséggel 100%-osra írna egy évszám tesztet. Ismereteim e téren nem haladják meg egy átlagos értelmiségi ismereteit. De érdekel minden, ami segít megérteni és élhetõbbé tenni a világot.
Nem vagyok politikai újságíró, aki 9-17-ig választási eredményeket vet össze, diagramokat értelmez és politikusokat kérdez.
Mint ahogy tényfeltáró újságíró sem. Nem tudok nyomozni, utánajárni, simlisségeket felfedni. Nem vagyok jelen, amikor a rokonok üzletet kötnek, amikor kenőpénzek cserélnek gazdát. A tényeket csak a hozzám eljutó médiumok híradásai alapján tudom értelmezni.
De látok, hallok, tapasztalok. Van józan eszem, jóizlésem, egyfajta neveltetésem és a szívemnek dobbanása…
Döntök.
Az összes látott interjú és stúdióbeszélgetés, az elolvasott tudósítások, újságcikkek, általam nagyra tartott gondolkodók eszmefutattásai, külföldi és belföldi véleményformálók publicisztikáinak lenyomata mind ott kavarog a fejemben. Azalapján választok, hogy kit hallgatok szívesen egy interjúban, akár háromszor-négyszer egymás után, és kitõl fordul fel a gyomrom. Kit találok szórakoztatónak és kit végtelenül nevetségesnek. Igyekszem különbséget tenni a hiteles, a gagyi, a nemes, az arrogáns, a megvezetetett és/vagy becsicskult megnyilatkozások között. Ki mögött látok valódi teljesítményt, és kinél irreális sikereket.
Szerencsés vagyok, hogy egyetemen tanulhattam, nyelveket gyakorolhatok és utazhatok a világban. De semmivel sem tartom többre egy egyetemi professzor véleményét a demokratikus választásokon, mint annak a vidêki munkásembernek, aki becsületben éli az életét, és végzi a dolgát.
Hiszem, hogy a tanultságnál többet ér a szív-lélek-józan ész titokzatos összjátéka.
És hiszem, hogy a nép mindig különb, mint annak megválasztott vezetōi.
Hamburg, 2017. 08. 13.